A Cooper–Galifianakis–Helms trió ismét visszatért a mozivásznakra, hogy megpróbáljon valami új színt csempészni az ismert Másnaposok szériába, egy érdektelen, kiábrándító, minden eredetiséget nélkülöző második rész után. A feladat adott volt: nem megismételni önmagunkat. Hogy sikerült-e mindezt megvalósítani Todd Phillipsnek? Azt nem mondanám. Még szerencse, hogy a Másnaposok 3. az utolsó felvonás.
Lássuk be, attól működött olyan jól az első rész, hogy egyből belecsapott a lecsóba. Először szembesülnünk kellett a következményekkel, és csak ezt követően kezdték el adagolni az előzményeket, ami általában jól szokott működni a filmekben. Az pedig, hogy a nézők a szereplőkkel együtt tapogatózzanak a sötétben: „Vajon mi a fene történhetett a nyomorultakkal egy éjszaka leforgása alatt?” – remek húzás volt. Mivel a közönség zabálta, és sorban álltak a jegypénztáraknál a bejutásért, természetes volt egy második rész elkészítése. A kérdés csak az volt, miről szóljon, és mikor legyen a premier (minél hamarabb)? A történeti részt pedig a készítők rendesen elbaltázták. Ugyanis kinek tetszik az, ha ugyanazt próbálják még egyszer lenyomni a torkán? Persze hogy senkinek! A sztorin meg se próbáltak változtatni, sorrendben pontosan olyan cselekményeket és következményeket kapunk, mint az előző részben, csak egy kicsit bedurvulva. A film írója és rendezője, Todd Phillips pedig a siralmas végkifejleten felbuzdulva megpróbált egy teljesen új koncepciót a társaság köré építeni. Viszont így pont azokat a „WTF” helyzeteket, amik az első részben elcsábították a közönséget, nem kapjuk meg a harmadik felvonásban.
A történet szerint Alannek (Zach Galifianakis) egyre több mentális és viselkedésbeli problémája lesz (tudjuk, hogy sose volt teljesen normális), így az apja temetése után családja és barátai úgy döntenek, hogy közbelépnek: elmondják neki, szerintük orvosi segítségre lenne szüksége, hogy legyőzze a betegségét. Tehát a farkasfalka – Phil (Bradley Cooper), Stu (Ed Helms) és Doug (Justin Bartha) – felkerekedik, és elindul, hogy szanatóriumba dugják Alant. Útközben viszont rájuk talál a gengszter Marshall (John Goodman), és rajtuk követeli azt a több millió értékű aranytömbkészletet, melyet állítólagos barátjuk, Mr. Chow (Ken Jeong) fújt meg tőle. Mivel fogalmuk sincs róla, hol lehet a kis kínai, Marshall túszul ejti Dougot (Miért is szerepelne legalább egyszer szerencsétlen fél óránál többet a filmben?), akit csak akkor hajlandó elengedni, ha visszakapta az aranyát. Így megkezdődik a versenyfutás az idővel, s közben a sors ismét Las Vegas felé sodorja őket.
Tehát már a történetből kiderül, nem rakják elénk újra a már megszokott sémákat, de pont ezért veszíti el a varázsát a film. Se esküvő, se piálás, se drogozás, se másnaposság. Viszont ez így meg eléggé izzadságszagúnak tűnik. Elhiszem, hogy nagy volt a nyomás a stábon, mert méltóan kellett volna befejezni a szériát, de valami nagyon nem stimmel a filmmel. Elkezdték ugyanis keverni a vígjátékot az akciófilmes és drámai elemekkel, ami ebbe nem fér bele. Mr. Chow karaktere túl nagy jelentőséget kapott, ami azért nem volt jó választás, mert a homofób és pisi-kaki vicceken kívül nem tud mást hozzátenni a sztorihoz. Bradley Cooper pedig, aki eléggé feltört mostanság Hollywoodban (az Oscar-jelölésének köszönhetően), szinte egyáltalán nem jut hangsúlyos szerephez a filmben. Az elején még örültem, hogy Z, ha nem is aktívan, de fel-fel tűnik a vásznon, erre szerencsétlent megint el kell tüntetni a képből. Igazán mást is szívathattak volna végre! Igen, a cselekmények még mindig viccesek, de a műfajok összeboronálása miatt messze nem olyan szórakoztatóak.
Összességében egy 10-es skálán 6-osra értékelném, egyszer nézhető; viszont muszáj társasággal menni, úgy nem olyan nyomasztó! A stáblista megjelenése után pedig érdemes még egy percet ott tölteni, hogy ne maradjunk le a talán leghumorosabb részről!
