A világ legelvetemültebb gonosztevője, több 100 ügyefogyott csatlósa és a 3 kislány most visszatértek, hogy ismét egy felhőtlen kacagással teli estét tölthessünk el a társaságukban. A Gru első része magasra tette a lécet, és bár a folytatásnak ezt nem sikerül átugrania, viszont a mese szépen lavírozik akció és humor között. Kisgyerekes családoknak kötelező darab!
Mindenki csak pislogott, amikor 2010-ben feltűntek a mozik előzeteseiben a kis sárga lények. Senki nem tudta, hogy mik ők, vagy honnan jöttek. Csak egy volt biztos: veszettül viccesek! Azóta a Gru robbantott a fimszínházak kasszáinál, és természetesen a Universal Studio előrukkolt a második résszel, nagy örömünkre, nehogy valakinél véletlenül elvonási tünetek jelentkezzenek.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol annak idején abbahagyták. Gru (hangja: Steve Carell) immár megjavult, többé nem mániája a zseniálisan gonosz haditervek gyártása, és boldogan él fogadott lányaival: Margóval (hangja: Miranda Cosgrove), Edithtel (hangja: Dana Gaier) és Agnesszel (hangja: Elsie Kate Fisher). Közben mindenki azzal zaklatja szerencsétlent, hogy miért nem hajlandó randizni. Ekkor feltűnik az Antigonosz Liga egyik ügynöknője, Lucy Wilde (hangja: Kristen Wiig), aki elrabolja őt és 2 minionját, hogy a segítségét kérjék egy szupertitkos ügyben. Az antarktiszi laboratóriumukban kifejlesztettek egy szérumot, melyet ha beadnak valakinek, az egyből lila, szőrös, vérengző szörnyeteggé válik. Ezt lopta el tőlük egy illető, akinek a személyazonosságát homály fedi, csak az biztos, hogy a helyi plázában dolgozik. Gru pedig beépül muffinbolt-tulajdonosként, hogy fényt derítsen a gonosztevő kilétére, és visszaszerezze a kotyvalékot. Közben minionjai egyre csak tűnnek el, és senki sem veszi észre, hogy ők is az ördögi terv részei a világ leigázásához.
Az animáció remekül sikerült, ahogy azt már megszokhattuk. Viszont a sztori eléggé kusza, én személy szerint többet vártam tőle. A régi karakterek hozzák a formájukat. A kis alattvalók a legviccesebb karakterek, hatalmasakat lehet rajtuk kacagni, főleg mikor a film végén a dalokat éneklik. Margóra rátalál az első szerelem, Agnes pedig – saját szavaival élve – még mindig „olyan cuki, hogy belehalok”! Az új szereplőkben, őszintén szólva, egy kissé csalódtam. Az ügynöknő, Lucy karaktere olyan irritáló, hogy hangszínéhez és viselkedéséhez még a film végére se tudtam hozzászokni. A főgonosz sátáninak éppen nem nevezhető, azt pedig enyhe túlzásnak éreztem, hogy aki csak üzletvezető a plázában, az mind gyanúsított. Mert ugye akinek boltja van, az csak a sátán szolgája lehet… Persze ebből a gyerek nézők semmit nem fognak észrevenni, és a felnőttek számára is üdítően hathat egy átdolgozott, kemény nap után (ha el tudnak lazulni Lucy karaktere ellenére). Viszont ha nem kicsikkel megyünk a moziba megnézni, akkor ajánlom, hogy eredeti nyelven is tekintsük meg az animációt, mert nagyon vicces hallgatni Steve Carell – már első részből is ismert – orosz akcentusát.
Mindent egybevetve megéri kifizetni a mozijegy árát, főleg ha a gyerkőceinknek örömet akarunk szerezni. Ez a mese szórakozás kicsiknek és nagyoknak egyaránt!