Igen, lehet még olyan vígjátékot gyártani, mely mentes a sokak által olyan nagyon imádott, Adam Sandler-féle altesti humortól, nem lapos, nem sablonos, hanem friss, ötletes és borzasztóan vicces. Nem kell más hozzá, csak a megfelelő rendező, egy jó forgatókönyvíró-páros és remek színészek. Ennél a mozinál mind a három összejött!

Talán velem van a baj, de igazán ritka az, ha egy filmre azt mondom: „Ez tényleg egy jó vígjáték”. A hollywoodiak ugyanis nem nagyon erőltetik meg a fantáziájukat manapság, az utóbbi időben inkább Európától kaptuk az igazán komikus darabokat. Azt hiszem, a legutóbbi amerikai nagy kedvencem még 2011-ben a Förtelmes főnökök volt, melyen ugyanennyit tudtam nevetni. E 2 filmben mi még a közös, azon kívül, hogy imádtam mindkettőt? Természetesen Jennifer Aniston és Jason Sudeikis, akik a Családi üzelmekben is főszerepet kaptak. A rendezői széket Rawson Marshall Thurbernek (Kidobós: Sok flúg disznót győz) adták, a forgatókönyvet pedig a már összeszokott Bob Fisher és Steve Faber (Ünneprontók ünnepe, Egy rém rendes család) jegyzik.

A sztori főszereplője David (Jason Sudeikis), aki kisstílű dílerként tengeti napjait. Ám egyszer észreveszi, hogy a lakásával szemközti sikátorban egy csapat suhanc épp kirabol egy lányt (Emma Roberts). Neki ugyan esze ágában nincs segíteni, de az éppen akkor vele beszélgető, hősies lelkülettel megáldott, vézna szomszéd kissrác, Kenny (Will Poulter) egyszemélyes hadsereget játszva átrohan az úton, hogy megmentse a bajba került leányzót. Ezért David is kénytelen belekeveredni, mert érzi, ha magára hagyná a gyereket, csúnya vége lenne. Természetesen így sem lesz jobb befejezés, hiszen a lányt sikerül kimenekíteni, de ezt a David hátizsákjában lapuló drog bánja, melyet ellopnak tőle. Szerencsétlent persze egyből hívja a főnöke, Brad (Ed Helms), és mivel nem tud neki elszámolni sem az anyaggal, sem a pénzzel, egy alkut ajánl. Ha áthoz egy „kisebb” szállítmányt Mexikóból, elnézi ezt a baklövését, és életben hagyja. David kitalálja, hogy a határon akkor tudja legkönnyebben átjuttatni a szajrét, ha amerikai mintacsaládfőnek öltözik, feleségének szerepére felkéri az anyagilag padlón lévő sztriptíztáncosnőt, Rose-t (Jennifer Aniston), gyerekeit pedig a már megismert kis nyomi Kenny és a megmentett hajléktalan tinilány, Casey játssza. Elindulnak hát a kirándulásra, de persze a problémák még csak ezután kezdődnek.

Bár még csak szeptember vége van, én mégis megszavazom a Családi üzelmeknek az év vígjátéka címet. Az ugyanis biztos, hogy egyszer sem unatkoztam rajta, és egy perc sem telt el anélkül, hogy hangosan fel ne nevettem volna valamin. A film tele van komikus jelenetek sorozatával, ám ennek ellenére a verbális kommunikáció volt, ami abszolút megfogott. A dialógusok remekül meg lettek írva, és első hallásra ugyan kissé vulgárisnak tűnhetnek a párbeszédek, de szerintem igenis indokolt, és illik a mozi hangulatához (ráadásul néha pont ezért nevetünk rajta). Van itt minden: száguldozás az országúton, igazoltatás, sztriptíz (Jennifer Aniston hiába van túl a negyvenen, még mindig dögös), első csók, akció, lövöldözés, szerelem. Ráadásul Aniston és Sudeikis között remekül működik a kémia a vásznon. A család pedig hiába szedett-vedett, valahogy pont emiatt érezzük őket annyira igazinak és szerethetőnek. Mindent egybevetve ez a road movie kötelező darab – garantálom, hogy szem nem marad majd szárazon.