A legújabb hollywoodi agymenésben pofonegyszerű a történet. Mindenki saját magát adja (és alakítja), körítés az eljövendő apokalipszis, a cél pedig a túlélés. Mindez egy olyan filmben, ahol az egy négyzetméterre eső sztárok száma túlszárnyalja még az Igazából szerelmet is. VIGYÁZAT! A nevetés miatt bekövetkezett rekeszizomgörcs elkerülhetetlen!

Mintha meghallgatták volna imáimat a forgatókönyvírók. Előző kritikámban még azon siránkoztam, milyen siralmas a kínálat jó vígjátékok terén, erre most nem győzöm kapkodni a fejem. Erősen rezeg a léc az általam múlt hónapban az év vígjátékának kikiáltott Családi üzelmek alatt, hiszen az Itt a vége és az Edgar Wright-féle Cornetto-trilógia befejező darabja, a The World’s End is (igaz, utóbbi még nem került bemutatásra Magyarországon) esélyes a címre.

A James Franco–Seth Rogen–Danny McBride humort már megismerhettük az Ananász expresszben, és az „ami egyszer bevállt, másodjára is be fog jönni” alapon elkészítették ezt az újabb gyöngyszemet.

A sztori úgy kezdődik, hogy James Franco partit ad Los Angeles-i házában, melyre a fiatal hollywoodi sztárok zöme hivatalos. Oda igyekszik Seth Rogen is, az őt Kanadából meglátogató régi barátjával, Jay Baruchellel. Minden flottul megy, amíg meg nem nyílik a föld az udvaron, óriási lávakrátert hozva ezzel létre, ahová előszeretettel zuhannak be az ismert színésznők, színészek, énekesnők, majd elérkezik a végítélet, szörnyekkel és lángtengerrel, létrehozva egyfajta földi poklot, ahonnan csak a kiválasztottak menekülhetnek meg az isteni kék fény által. Eközben a szereplőinkből már csak egy maroknyi maradt, név szerint Franco, Rogen, Baruchel, Jonah Hill, Craig Robinson és Danny McBride, akik a házban küzdenek a túlélésért. A kérdés pedig nem az, meghalnak-e, hanem hogy a pokolba vagy a mennybe kerülnek.

Lássuk be, nem lehetett könnyű ennyi hírességet összeverbuválni a film kedvéért. Kiket fedezhetünk még fel az említett nevek mellet? Michael Cera, Emma Watson, Christopher Mintz-Plasse, Rihanna, Channing Tatum, Paul Rudd, és még sokáig sorolhatnám. A lényeg, hogy szinte minden arcot láttunk már valahol. A varázsa mégsem a celebekben van, hanem a nagyon jól megírt szövegkönyben. A film író-rendezője, Evan Goldberg olyan művekkel véste bele nevét a mozizók emlékezetébe, mint a már említett Ananász expressz, a Superbad – Avagy miért ciki a szex?, a Zöld Darázs vagy éppen a Kertvárosi kommandó. Annyi őrült szituáció és eszement dialógus van a filmben, hogy nem lehet unatkozni alatta, ráadásul sose tudhatod, mi lesz a következő mozzanat; az egész egy hatalmas képtelenség, és talán pont ez a jó benne. A színészek bravúrosan hozzák a karakterüket, valószínűleg azért, mert nem játsszák meg magukat, hanem tényleg ennyire flúgosak az életben is. Az utolsó 5 perc pedig igazi kuriózum! Bambán vigyorogva, tátott szájjal meredtem a vászonra, miközben figyeltem korai tinédzserkorom megelevenedését. Tehát összességében megéri a moziban megnézni, hiszen nincs is jobb annál, mint együtt visítozni a nevetéstől 100 emberrel. Remélem, hogy a vígjátékok színvonalának javuló tendenciája ezután csak folytatódni fog.