Ezt a premiert körülbelül már egy éve izgatottan várom. Hogy miért? No nem a szép szál viking félisten, Thor miatt (bár az tény, hogy jelenléte nem von le a film értékéből, főleg ha félmeztelenül flangál közben), hanem a „jelentéktelen” kisöcsi, Loki újbóli feltűnése apropójából. Aki olyan szinten kinőtte magát az első rész óta, hogy simán elviszi a hátán a filmet, és ha feltűnik a vásznon, lehetetlen másra figyelni.
2008-ban elindult valami a Marvelnél. Akkor mutatták be ugyanis a Vasembert, és én, személy szerint, onnantól számítom a minőségi Marvel-filmek gyártásának kezdetét. Addig is léteztek kifejezetten jó darabok, mint például az X-men-trilógia (bár az a 20th Century Foxhoz tartozik), de többségben voltak az olyan képregényfilmek, mint az Elektra, Daredevil, Szellemlovas és a Pókember-trilógia (Tobey Maguire-rel?! Máig nem értem…), melyek, lássuk be, nem igazán ütötték meg a mércét. Viszont a Vasemberrel elkapták ez sikerült, és azóta ia tartják a színvonalat. Ami pedig mindig is jobban vonzott ezekben a franchise-okban, mint mondjuk egy DC-s film, az a humor. Mert bár próbálkoznak ők is sötétebbre venni a mozik hangulatát (ilyen volt a nemrég bemutatott Vasember 3., és ilyennek ígérkezik az Amerika Kapitány: A tél katonája is), a poénokat ugyanúgy meg lehet találni bennük, mint csilli-villi elődjeiknél. Nem kivétel ez alól a Thor: Sötét világ sem.
Az új történet a Bosszúállók után játszódik. Thor (Chris Hemsworth) visszatért Asgardba, hogy visszaállítsa a békét a 9 birodalomban, Lokit (Tom Hiddleston) pedig Odin (Anthony Hopkins) elítéli és bebörtönzi a hatalom- és irányításmániája miatt, amit legutóbb a Földön próbált kiélni. Közben Jane Foster (Natalie Portman) próbálja visszaterelni életét a régi kerékvágásba, de az egyik kutatása alkalmával felfedez egy átjárót egy másik világba, ahol beleköltözik a testébe az „aether”: egy ősi, világok elpusztítására alkalmas anyag. Az aether újbóli visszatérésével egyidőben pedig elkezdenek ébredezni a rég halottnak hitt Sötét Elfek, akik meg akarják szerezni az anyagot, hogy a világok együttállásakor (amit az asgardiak konvergenciának neveznek) elpusztíthassanak és saját képükre formáljanak mindent, ami az útjukba kerül. Thor persze azonnal Jane segítségére siet, és magával viszi a világába (ekkor persze még nem sejti, hogy Jane testével együtt az aether is átkerül Asgardba), amit később megtámadnak a Sötét Elfek, az élen vezetőjükkel, Malekithtel (Christopher Eccleston). Ahhoz, hogy legyőzzék az ellenséget, Thornak áruló öccse, Loki segítségét kell kérnie, aki viszont végképp nem az a személy, akiben meg lehet bízni, hiszen sose lehet tudni, éppen melyik oldalon áll.
Rendkívül élveztem a filmet, rengeteget nevettem és sírtam, plusz néha sikeresen kombináltam a kettőt! A Trónok Harcától átcsábított Alan Taylor mint rendező, azt kell hogy mondjam, bevált. Jót tett a második résznek, hogy kicsit realisztikusabb, sötétebb, emberközelibb lett a látvány. A nagy kedvencem Amerika Kapitány cameója volt, amin szó szerint fetrengtem a fotelben. Na meg persze itt volt nekünk Loki. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy érzett rá Tom Hiddleston egyre jobban a figurára, hiszen immár harmadszorra bújhatott a trükkös félisten bőrébe. Lassan ki merem jelenteni, hogy mint Robert Downey Jr. és a Vasember esetében, úgy itt is: Loki az Tom Hiddleston, és Tom Hiddleston az Loki. Nehezen tudnám (és talán nem is akarom) más színésszel elképzelni a szerepet. A karakter népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a készítők őt vitték a film bemutató körútjára és sajtótájékoztatóira, ahol a rajongók valósággal szétszedték Hiddlestont. Ezt látva pedig újabb jeleneteket rögzítettek a mozihoz, hogy több szerepet kapjon benne Loki.
Sajnos, ha a híreknek hinni lehet, ő az új Avengers: Age of Ultronban már nem lesz benne, a harmadik Thorra pedig még rengeteget kell várnunk (bár a fanatikusok elkezdtek petíciót gyűjteni egy önálló Loki-mozihoz). De addig se csüggedjenek a képregényfilmek rajongói, Loki ide vagy oda, mert hamarosan itt az Amerika Kapitány: A tél katonája, és jövő májusban jön az X-men: Az eljövendő múlt napjai is. Addig pedig elő a DVD-kkel, és kezdődhet a Marvel-maraton!
