Nem ez volt az első alkalom, hogy számítógépes játékot széles vászonra adaptáljanak. Az ilyesfajta próbálkozásnak a történetszállal rendelkező daraboknál is általában bukás a vége, nemhogy azoknál, ahol egy komplett sztorit kell kitalálni köré, hogy az eladható legyen filmként. Éppen ezért a látványon kívül a Need For Speed sem kecsegtet minket semmi jóval.

Túl nagy elvárásaink ne legyenek a művel kapcsolatban, hiszen a forgatókönyv írója,George Gatnis nem erőltette meg magát, csak kivett a szekrényből egy újabb sablonos történetet tele klisékkel. Viszont a videójáték hangulatát a sok autós üldözéssel, azt hiszem, remekül eltalálták.

Főhősünk, Tobey Marshall (Aaron Paul) egy kis szerelőműhelyt vezet barátaival és a kocsik helyrepofozásán kívül előszeretettel nevez be illegális autóversenyekre. Egy riválisával (Dominic Cooper) kötött, balul elsült fogadást követően legjobb barátja életét veszíti, amiért a rendőrség őt vonja felelősségre, és 2 évre börtönbe zárják. Szabadulása után természetesen bosszút esküszik, és újdonsült „segítőtársa”, a brit Julia (Imogen Poots) oldalán őrült száguldásba kezdenek; átszelik Amerikát, hogy odaérjenek a hírhedt De Leonfutamra, ahol a sárba tiporhatja ellenségét.

Személy szerint Aaron Paul Breaking Bad című sorozatban nyújtott teljesítménye alapján, egy kicsit azért reménykedve ültem be a moziba, amolyan „annyira azért biztos nem lesz szörnyű!” felkiáltással. De tévedtem! Ez a film felháborítóan butának nézi a közönségét. Egy gyerek komplexebb párbeszédeket tud írni annál, mint amik itt elhangzanak. A sztori úgy, ahogy van, kiszámítható és az első fele egyenesen unalmas. Az utolsó 45 percben mutat csak javuló tendenciát, mind izgalom, mind dialógusok terén, de az értékelhetőhöz sajnos ez is kevés. Aaron Paul pedig a messzibe révedő tekintetén kívül most sajnos semmi mást nem tud felmutatni. Az egyetlen pozitívuma a Need For Speednek az operatőri munka, az ugyanis kifogástalan. Gyönyörűek a képek, és a vágások ritmusa is jól el lett találva. A vásznon felsorakoztatott autók után pedig mindenkinek csoroghat a nyála.

Mindent egybevéve nem érdemes rá pénzt költeni. Ha valakit érdekel, az inkább várja meg, míg kiadják DVD-n. Aki pedig úgy gondolja, hogy nem tekinti meg e „filmremeket”, az nem marad le semmiről. Érdemesebb elővenni valamelyik Halálos iramban részt és újranézni, mert még a leggyengébb része, a Tokiói hajsza is sokkal több tartalommal bír, mint ez az alkotás.