Wes Anderson filmjei különlegesek. Lehet őket imádni, lehet őket utálni, de olyan nincs, hogy valaki csak úgy vállát megvonva elsétáljon mellettük. Pontosan ilyen a Grand Budapest Hotel is. Aki pedig szereti a kicsit fura, kicsit különc filmeket, annak mindenképpen tetszeni fog a direktor legújabb alkotása.
A cím sajnos megtévesztő, mert bár szerepel benne a Budapest szó, de ezen kívül semmilyen magyar vonatkozása nincs a műnek. Viszont a sikert nem bízták a véletlenre, hiszen bámulatos néző csalogató színészeket sorakoztattak fel. Úgy nem múlik el jelenet, hogy valaki ismert arc ne tűnne fel a vásznon.
A történet a két világháború között zajlik, a helyszín pedig az akkor fénykorát élő Grand Budapest Hotel, egy fiktív országban, valahol Európában. A szálloda vezetője, a bohém életviteléről ismert Gustave H. (Ralph Fiennes), aki előszeretettel szűri össze a levet szinte bárkivel, aki szimpatikus neki, nemre és korra való tekintet nélkül. Az egyik idős hölgy vendéget, Madame D-t (Tilda Swinton) is ilyen romantikus szál fűzi Gustavehoz, aki a halála után a férfira hagyja a "Fiú almával" című, felbecsülhetetlen értékű festményét. Mivel azonban a család semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy átadja az őt megillető örökséget Gustave, inasának Zeronak (F. Murray Abraham) segítségével ellopják azt. Természetesen az asszony két fia, Dimitri (Adrien Brody) és Jopling (Willem Dafoe) nem hagyják annyiban a dolgot és elindul a hajtóvadászat a festmény és a két férfi után.
A film nézése közben a hangulatunk hihetetlengyorsasággal váltakozik. Egyszer kacagunk, aztán elkomorodunk, sírunk, majd annyira abszurd dolgok röténnek, hogy saját zavarodottságunk mosolyogtat meg minket. Erre még a színészek külseje is rátesz egy lapáttal, ugyanis értelmesen kinéző ember nem szerepel a műben. Egymás után tűnnek fel a mókásabbnál mókásabb bajuszok, Tilda Swinton öregasszonnyá maszkírozása pedig bámulatosra sikerült. Mint azt a cikk elején említettem, a szereplő gárda zseniális, hiszen olyan neveket sikerült összetoborozni a már felsoroltakon kívül, mint Jeff Goldblum, Edward Norton, Saorise Ronan, Jude Law, Bill Murray, Jason Schwartzman, vagy éppen Owen Wilson. A látványvilág pedig híven tükrözi a megszokott Wes Anderson stílust. Szinte kivétel nélkül minden kép mértani pontossággal lett fényképezve, a tökéletes szimmetriára törekedve. A végeredményt tekintve, egy rendkívül szórakoztató bűnügyi komédiát kapunk, enyhe fekete humorral fűszerezve. Aki már megcsömörlött a hollywoodi blockbusterek nézésétől, az mindenképpen üdítőnek fogja találni ezt az alkotást.
