Bryan Singer visszatért és vele együtt a régi szereplőgárda is, hogy az "újoncokhoz" csatlakozva együtt magasabb szintre emeljék az X-men filmek minőségét. Ebben a részben szinte lehetetlen hibát találni, de miért is keresnénk? Csak dőljünk hátra, rakjuk fel a 3D-s szemüveget és hagyjuk, hogy magába szippantson minket a mutáns univerzum pörgős, izgalmas, színes világa.
Már akkor hatalmas izgalom lett úrrá rajtam, mikor anno még csak szivárogtak az új résszel kapcsolatos információk, hogy miről fog szólni és ki mindenki fog szerepelni benne. Amúgy is nagy kedvencem a széria (a régebbi és friss részek egyaránt), tehát a hír, hogy az eddig vásznon látott összes mutánst (persze azért vannak kivételek) egy filmbe pakolják, a vérnyomásomat az egekbe röpítette. Ráadásul újra az a Bryan Singer dirigálhatta a forgatáson a "jónépet", akinek a kezdeti trilógiát (és az eddigi legjobb részeket) köszönhetjük. Az eredmény pedig lenyűgöző lett. Na de kezdjük inkább a sztorival.
A nem is olyan távoli jövőben a mutánsok és az emberek között kitört a háború, melyben az emberiség már olyan robotokat fejlesztett ki, amik képesek átvenni a mutánsok képességeit és így veszik fel a harcot ellenük. Professor Xavier (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) kénytelenek összefogni és hogy megakadályozzák a tragikus jelen létrejöttét, ezért visszaküldik Farkast/Logan-t (Hugh Jackman) a múltba, hogy keresse meg Raven-t/Mistique-et (Jennifer Lawrence), nehogy elkövesse élete legnagyobb hibáját. Az ügyet persze nehezíti, hogy a 60-as években maga mellé kell állítania az akkor még fiatal, megkeseredett, alkoholista Charles Xavier-t (James McAvoy), a börtönben sínylődő Erik Lehnsherr-t (Michael Fassbender), a jelenben pedig bármikor áttörhetik a robotok az erőd falait és akkor az egész terv mehet a levesbe.
Na ez az a film, amin egy másodpercig nem lehet unatkozni. Sőt az elején eléggé kell koncentrálni, hogy agyban is feltudjunk pörögni az eseményekhez és be tudjunk kapcsolódni a cselekménybe, főleg ha egyáltalán nem ismerjük a képregény fonalát. Bár az tény, hogy ezzel a résszel Bryan Singer rendesen felborogatott minden eddig lefektetett történetszálat. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogyan fogják majd tovább folyatatni. A látványra, mint általában egy Marvel filmnél, most sem lehet panasz. A készítők rendesen felhúzták a filmet, a két személyes kedvencem a fiatal Magneto (Michael Fassbender) stadion emelgetése és Quicksilver (Evan Peters) börtönőrökkel való szuperbelassítós kalandja voltak. Ami pedig a színészeket illeti, a moziban feltört belőlem a tizenéves képregény rajongó kislány énem és legszívesebben hangos visítással örvendeztem volna az egyes szereplők vásznon való megjelenésének. De mivel társaságban moderálnia kell magát az embernek, ezért ezt most erősen elfojtva, megelégedtem kisebb nyüsszögésekkel. Sir Ian McKellen és Sir Patrick Stewart zseniálisak, Peter Dinklage pedig imádnivaló. Valamint (mivel én is csak nőből vagyok) nem mehetek el szó nélkül Hugh Jackman -még mindig észbontóan formás- meztelen teste mellett sem. Természetesen, mint minden mozgóképen, itt is lehet hibákat találni. Leginkább a történetvezetésben, hiszen maga az X-men univerzum is annyira komplex, hogy minimum egy agytrösztnek kéne lennie annak, aki tökéletes forgatókönyvet akar írni, minden kis mozzanatra odafigyelve. Ráadásul a sztori elbírt volna még minimum egy Gambit-et is. (Bár neki mostanában egy egész estés külön mozit emlegetnek, Channing Tatummal a főszerepben.) Ezért ezekbe most inkább nem is kötnék bele, inkább kíváncsian várom a folytatást. A fotelekből pedig (ismét hangoztatom, mivel Marvelről van szó) ne tessenek felállni, mert aki nem üli végig a teljes stáblistát, az megint hoppon marad.
Egy szó mint száz, irány a moziba be! Kicsiknek, nagyoknak (annyira kicsiknek azért mégse), fiúknak, lányoknak, képregényeseknek, vagy csak kikapcsolódni vágyóknak erősen ajánlott. A nyári filmes felhozatal eddigi legerősebb darabja.
